Szirácsik Éva: A földesurak szerepe

A Dominium sorozat IV. kötetébe szerkesztett tizenhét tanulmányból végig kísérhetjük, hogy a hagyományos adóztató jellegű birtokokból hogy jönnek létre egyre inkább majorsági termelést folytató agrár-nagyüzemek. Míg több száz éve a (katonáskodásért, királyi adományként kapott) birtokszerzés és annak mérete volt a gazdagság és a hatalom forrása, addig a 19. század második felétől az örökség mellett már egyre inkább a gazdasági szakértelem vált meghatározóvá. Kiderül a tanulmányokból, hogy egyáltalán nem volt mindegy, hogy mely uradalomnak ki volt a gazdasági vezetője, s ez főleg a rossz évek alatt vált rendkívül fontossá. A piachoz a világi nagybirtokosok gyorsabban alkalmazkodtak, de az is egyértelmű volt, hogy az alkalmazkodást még a közalapítványi és az egyházi nagybirtokok sem kerülhetik el. Láthatunk arra is példát, hogy a föld a közép- és nagybirtokosok esetében már veszített jelentőségéből: a 20. század elejére egyáltalán nem volt ritka a birtokát elveszítő, polgári foglalkozást (sokszor kényszerből) felvállaló főnemes.